A második rész, part 2 folytatása.
A rally-s pályafutásod tárgyalását 1995 végén hagytuk abba. Milyen eredményeket értetek el 1996-ban? Sőt ahogy az előttem lévő fotókból kiderül ismét csapatot váltottál.
Igen, ismét a saját egyesületem, az Arrow Rally Team színeiben versenyeztem. A szakosztályom addig is működött, amíg én a Stoll SE-t képviseltem. Akkoriban nálam versenyzett Prim Géza, Járay Zsolt, Varga Péter, Wéber Zsolt, Szél Pista, Wágner Gyuri, Keller Péter, Gémesi László, Csontos Szilárd; Nagy segítség volt, hogy csatlakozott a csapathoz Házi Jóska. 1996-97-től ő volt a csapatvezetőnk, amivel jelentős terheket vett le a vállamról. Nagyon jó navigátor volt, diktált Selmeczi Gyurinak és az „öreg” Tóth Misinek. A kis ujjában volt a szakma, sokat jelentett, hogy akkor velünk dolgozott.
Az eredmények?
A szezonnyitó Esztergom Rally-t az anyagiak hiánya miatt kihagytuk. A második futamot a Salgót megnyertük, Kassán a második pozícióban álltunk, amikor feladtuk a versenyt. Majd egy hosszabb szünet következett. Veszprémben és Kisbéren megint csak financiális okokból nem versenyeztünk. A szezon két utolsó versenyét viszont megnyertük. Előbb az esős miskolci, majd a Mecsekben a hazai pályákon sem találtunk legyőzőre. A sorozatos keresztbeveréseknek köszönhetően év végén az A6-os kategória ezüstérmesei lettünk Török Lacival. Hadd említsem meg, hogy a miskolci verseny után Baranya Aranya címmel jelent meg a Dunántúli Naplóban a tudósítás, hisz Ranga Laciék nyerték a versenyt abszolútban, Kiss Feriék az N csoportot, Balatonyi Árpiék az A5-t, Nagy Zoliék az N2-t, mi pedig az A6-ot zártuk az élen.
A kassai futam életed első külföldi versenye volt. Már a felkészülés is elég kalandosra sikerült. Kérlek, avasd be az olvasókat a részletekbe.
Nem volt egy egyszerű verseny. Csak a gyorsasági szakaszok kitettek több mint, 220 kilométert. Igazi komoly, veszélyes pályák voltak, elég rossz minőségű aszfaltokon. Nos, mindjárt az indulás előtt sokkot kaptam, a Török ide állított a házunk elé egy Zastavával. Ez volt a tréningautónk. Laci volt az edzőautó felelős. Nem hittem a szememnek. Ő meg nyugtatott, hogy jó lesz ez, egy megkímélt, garázsban tartott autó, amit Siklóson egy idős bácsitól vett 60 000 forintért. Nem volt mit tenni, elindultunk a Zastavával.
Megérkeztünk Kassára. A magyarok egy helyen szálltak meg, együtt laktunk többek között Balatonyi Árpiékkal. Nekiláttunk a tréningezésnek és hát volt egy két gyorsasági, ahol igen csak felfele kellett menni. A Zastava meg volt 1100 cm3, nem dúskált a lóerőkben. A herlányi pályán elindultunk. Felfelé. Egy, kettő, hát kettőnél maradtunk… Iszonyú lassan elkezdtük írni a pályát. Mentünk, mentünk, majd egyszer csak átbuktunk a gerincen és elkezdtünk lefele haladni. Szuper, örültem, hogy végre begyorsultunk picit. Szűk, egy nyomsávos út volt tele bal2-kel, jobb2-kel, sima balokkal bent a fák között. Felkapcsoltam negyedikig, lobogtunk lefele a kis Zastival. Volt az út közepén egy hatalmas lyuk. Megérkeztünk oda és már nem tudtam kikerülni. Hatalmas csatt. A bal oldali dísztárcsa hopp, lerepült az autóról. Le a szakadékba. Török felordít: Állj! A dísztárcsa! Fék, kiszállt, elkezdte keresni. Meglett, visszatette, megyünk tovább. Felírattam vele a lukat, hogy a következő körben ne menjünk bele.
Második kör. Jövünk üveghangon, Laci szól, hogy lyuk. Hát akkor már késő volt, a változatosság kedvéért a jobb oldali tárcsa repült el, fel a domboldalra. Török tiszta ideg lett. Megint megálltunk, megkerestük. Akkor már a felni is kapott rendesen. Ideges lettem én is, úgyhogy levettem az összes dísztárcsát, bevágtam hátra a csomagtartóba, nem volt kedvem egész nap azokat keresni. A Török annyira mérges lett, hogy összecsukta az itinert és nem szólt egy kukkot sem. A verseny után el akarta adni az autó és azt vágta a fejemhez, hogy nem vigyázok rá, tönkre teszem. Nekem se kellett több jól összevitáztunk. Mondjuk abban igaza volt, hogy a tréning után nem volt olyan alkatrész az autó alján, amit ne kellett volna cserélni. 
Ez nem volt elég, jött a másik sztori. Az egyik gyors végén megálltunk, hogy Laci megnézze az olajszintet. Precízen motorháztető fel, nívó ki. Oké. Kell bele olaj. Sapka le, betölti, én meg közben figyeltem, mégis csak az ő autója. Végzett, két ujjal gyöngéden meghúzta a sapkát. Nem egy autószerelő típus. Indulás. Egy, kettő, három, mentünk vagy hatvannal, egyszer csak tiszta olaj lesz a szélvédő. Kifröccsent minden, ami a motorban volt. Megálltam, már megint. Nézem, az olajsapka nincs a helyén. Nem lett rendesen meghúzva. Ott álltunk Kassától X kilométerre, olaj meg minden nélkül, s kezdett ránk sötétedni. Ezek a tréningek csodálatosak voltak. És Laci, hogy féltette ezeket az autó csodáit.
A kiesésetek is érzékenyen érintet, főleg az év végi elszámolásnál.
A fenti kabaré jeleneteken túl sajnos nem tudtunk annyit tréningezni amennyit szerettem volna, a nagy távolságok miatt. Az első nap végén lecsúsztam az útról és eltaláltam egy nagy kilométerkövet. Kaptunk egy bal első és egy bal hátsó defektet. Egy kicsit a futómű is megsérült, de tovább tudtunk volna menni. Rengeteget késtünk. Egy kereket kicseréltünk a gyorson, a nézők emelték fel az autót, a másikkal meg lejöttünk a pályáról. Majdnem kikéstük az időnket. A következő szakaszra menet úgy döntöttem, hogy kiállunk, mert ekkora időveszteséget nem lehet ledolgozni. Ez óriási hiba volt. A verseny végére ugyanis sokan kiestek, akik meg végig értek azoknak is temérdek problémájuk akadt. Ha akkor ott csak végig gurulok, akkor, az nagyban befolyásolta volna az év végi helyezésünket. Pozitív irányba természetesen.
Pécsett is történt egy izgalmas eset veletek.
Az Abaliget-Árpádtető gyorsaságin Orfűről haladtunk Remeterét felé. Ezen szakaszon fél táv környékén van egy pihenő rész, azzal szemben pedig egy bekötő út. Ez egy bal ív jobb ív. Hatodikban utaztunk, levágtam a balt, átorientálódtam jobbra és egyszer csak jött velem szembe egy kombi Opel Kadett. Elmentünk egymás mellett. Az volt a szerencsénk, hogy a jobbosban találkoztunk, mert ő szabályosan közlekedett a menet irány szerint neki megfelelő oldalon, én pedig levágtam a kanyart, így olyan volt mintha sima közúton mentünk volna el egymás mellett. Hát nem igazán értettem a dolgot, kellett egy kis idő mire magamhoz tértem. Isteni szerencse volt, hogy nem történt baleset, mert ha csak egy kanyarral korábban találkozunk, akkor frontálisan összeütközünk. Azt gondolom, hogy ez a jóember az erdőben bóklászott, kirándult, s fogalma sem volt, hogy ott rali verseny van. Előttünk volt egy nagyobb szünet, ami pont elég volt arra, hogy elinduljon, hisz nem látott a versenyautókat vagy bármilyen közlekedési eszközt. Hatalmas szerencsénk volt.
Mindezek ellenére életedben először diadalmaskodtál hazai pályán, egy rally versenyen.
Így igaz. A kategória győzelemmel megszereztük az év végi ezüstöt, valamint kaptunk egy különdíjat, egy-egy Seiko karórát. A sajátomat édesapámnak ajándékoztam, amit még ma is viseli alkalmanként.
Elérkeztünk 1997-hez. Ha jól tudom próbáltatok technikailag egy picit előrébb lépni.
A szezon előtt benne volt a kalapban, hogy technikát váltunk. A Clacson Team-ről már korábban is szóltam. Egy testvérpár volt a tulajdonos. Raffaele és Diego Gonzo. Diego versenyzett, olasz murva bajnok volt. Ugyan olyan Corsával ment és ért el sikereket, mint mi. Raffaele pedig egy fejlesztő mérnök, Angliában tanulta a szakmát. Ő tuningolta az Opeleket és közben a Grifone Team-nél dolgozott. Többször járt itthon, sokszor szervizelt Janikának is. Ők fejlesztették a Corsát. Készítették egy 160 Le-s kifejezetten aszfalt autót. Újabb elektronika, váltó, fejlettebb futómű volt ebben a versenygépben. Megbeszéltünk egy tesztet és elmentünk Trentoba, hogy kipróbáljam az autót. Valóban egy nagyszerű gép volt, tetszett is, de végül nem cseréltük le a sajátunkat. Két okból nem váltottunk.
Egyrészt a magyarországi aszfalt utak miatt, hisz ezt az autót is át kellett volna alakítani a hazai körülményeknek megfelelően. Másrészt abban az évben a bajnokság nyolc futamából két verseny kizárólag murvás, kettő pedig vegyes talajon zajlott. Ezt az autót pedig csak és kizárólag aszfaltra tervezték, nem is volt megerősítve. Egyszerűen nem érte meg váltani.
1997-ben keretbe foglaltátok az évet, de gondolom nem így tervezted.
Ezt jól látod. Esztergomban nyertünk, viszont utána a Salgón kiestünk. Kassán el sem indultunk. A Miskolc Rally-n megint csak nem láttuk meg a célt. Tönkre ment a kormány szervónk, eldurrant egy nagynyomású cső, amit nem tudtunk kicserélni. Szervo nélkül pedig nem tudtuk végigcsinálni a versenyt. A veszprémi murvákon nem kínoztuk az autót, míg Budapest Rally-n az első nap után vezettünk, majd másnap az első gyorson Kerepestarcsán a rajt után eltört a féltengely. Game over. Ismét. Kisbért kihagytuk, majd az év utolsó futamát a Mecsek Rally-t megnyertük. A két győzelemnek köszönhetően még ennyi kieséssel a hátunk mögött is év végén harmadikok lettünk kategóriában.
Nem volt karcmentes a kisautó, ahogy elnézem.
Rögtön az első gyorson Camping-Árpádtetőn a Lapisi elágazásban, a balosban mindenki előtt bementem a bokrok közé. Nem is értettem, hogy azt miként sikerült összehoznom.
A következő gyorson Márévárán pedig becsúsztunk az árokba. Egyik eset se volt különösebben vészes, de ezeknek köszönhetően lehiggadtam és összeszedetem magam. Onnantól kezdve hiba nélkül autóztunk tovább. Ha jól emlékszem Radó Pistiék előtt nyertünk. 
Az utolsó Corsás évedben már ismét technikai hátrányban voltál.
1997-ben megérkezett az A6-os kategóriába Fülöp Rajmund egy gyári Skoda Felicia Kit-Carral. Ha nem volt műszaki gondjuk nagyon nehéz volt versenyre kelni azzal az autóval. Váltanunk kellett, mert eredményesség szempontjából nem sok keresnivalónk lett volna a következő évben. Ismét előállt az a helyzet, ami végig jellemezte a kocka Ladás időszakot. Egyre több Felicia érkezett az országba, velük nem tudtuk volna tartani a lépést, így a váltás mellett döntöttünk.
Kik segített, szervizeltek neked az Astrás-Corsás időszak alatt?
Benkő Andris, Böröcz Lacika, Csordás István, Szabó Pista, Schleier Zoli, Farkas Krisztián, Kiss Zoli (Golyó), Szatmári Feri, Tabár Szabolcs (Klári), Ancil Jani, Deák Peti (Ukrán), Hegedüs Tamás (Hege), Mezővári Öcsi; mind-mind rengeteget tettek azért, hogy eredményesen szerepeljünk. Kaponyi Józsi barátom minden verseny után lemosta, megtisztította az autókat, hogy esztétikailag is kifogástalan állapotban legyenek. Tette mindezt ingyen és bérmentve.
Még egy rövid történet a szervizesek odaadásáról.
Valamelyik hungaroringi futamon történt, hogy az első nap, rögtön a rajt után belekeveredtem egy tömeg balesetbe. Feltorlódtak előttem az autók, nem lehetett mit tenni, én is frontálisan belecsapódtam valakibe. Annyira összetört az autó, hogy mondtam a fiuknak, csomagoljunk, holnap nem tudunk rajthoz állni. Erre ők: Nem- nem, menjek csak el pihenni, ők másnapra rendbe teszik a gépet. Nem nagyon hittem benne, de vasárnap reggel nyolckor egy menetkész autó várt lent a bokszban. Kihúzatták, kikalapálták a kasztnit, beállították a futóművet, kicserélték a hűtőt, a lámpákat. Az éj leple alatt összerakták az autót, úgy hogy drótkötéllel kikötötték egy villanyoszlophoz, s hátramenetben rángatták ki a sérült doblemezt. Egész éjjel dolgoztak, le a kalappal előttük. Egy olyan csapatom volt, akik szívvel lélekkel tették a dolgukat. Egy jó szerviz nélkül nem tudsz jó eredményeket elérni. Köszönet neki/nektek!
A sorozat befejező részében az A7/Formula 2000-es kategóriában eltöltött évekről beszélgetünk Gáborral. Kövessetek figyelemmel minket akkor is!
grafika-honlap.hu - Grafika- és honlap készítés olcsón, ingyen tanácsadással!
