Múltkor azt találtam mondani, hogy elérkezett az igazság pillanata. Nos ha sok mindenben nem is, ebben azért igazam volt.
Az utolsó négy szakasz olyan izgalmakat, feszültséget és hihetetlen teljesítményeket tartogatott minden kerékpár szerető számára, amik után nyugodtan elővehetjük azt a közhellyé nemesedett frázist, miszerint ez jó mulatság, férfi munka volt.
De ebben az esetben minden szava igaz és megállja a helyét!
Kezdjük mindjárt a legfontosabbal!
Cadel Evans Ausztrália büszkesége, 34 évesen profi karrierje csúcsára ért! Megszerezte élete első Tour de France győzelmét!
Jól tekert a Tour kezdetétől egészen az utolsó kilométerig. Az első héten elkerülte a bukásokat, nyert szakaszt és remekül tartotta magát a hegyekben. Csapata a BMC, nem volt teletűzdelve kimondott hegyi specialistákkal, ennek ellenére mikor kellett minden erejüket és kitartásukat kapitányuk szolgálatába állították.
Cadel pedig meghálálta a sok segítséget.
Először azzal, hogy a Galibieren nem engedte annyira elmenni Andy Schlecket, hogy a verseny már a 18. szakaszon eldőljön. Kerek egy egész percet hozott a Leopard kapitányán az utolsó emelkedőn.
Másodszor remekül tapadt a két Schleckre az Alpe d'Huez kanyargós és meredek szerpentinjén. Nem adta meg magát, nem szakadt le. Sőt támadott, akár csak előző nap. Az ő stílusa nem annyira látványos, mint Contadoré, aki szinte táncol a kerékpárján. Cadel nem ilyen. Ő ausztrál. Keményen leszegett fejjel megy előre, mint a gép.
Harmadszor pedig a kronón nyújtott produkciójával. A szakértők mondhatnak akármit, az utolsó előtti, de mindent eldöntő szakaszt megelőzően 50-50% volt az esélye Cadelnek és Andynak. Aztán a derék auszi elrendezte a dolgokat. Az már a szakasz előtt látszott, hogy nagyon összpontosít, tudja mit, mikor fog tenni. A kicsit elügyetlenkedett rajttal talán elszállt belőle a feszültség és végig repült a pályán. Induraini és armstrongi magasságokban tekert.
Andy Schleck pedig még a szakasz közben szenvedve kénytelen volt tudomásul venni, hogy idén is csak a pódium második foka marad neki - zsinórban harmadik éve -.
Legutóbb kritizáltam a kis Schlecket, hogy túl passzív. Nos még aznap rám cáfolt. Már az Izoardon támadott, 60 kilométerrel a cél előtt. A jutalma szakasz győzelem lett és akkor úgy tűnt megalapozta az első francia kör győzelmét. Sőt a 20. szakaszon volt olyan pillanat amikor nem csak az összetett, hanem a pöttyös trikó is kinézett neki - erre a kannibál, Eddy Merckx 1970-es sikere óta nem volt példa.
Végül nem sikerült egyiket sem megszereznie. Viszont mindent megtett, s minden tiszteletem az övé azért a tartásért ahogy ezt viselte. Luis Ocaña jut róla eszembe. Sokáig úgy tűnt, hogy a kis spanyol nem tud kilépni Eddy Merckx árnyékából. Aztán 1973-ban csak megnyerte a Tourt. Előbb - utóbb talán Andynak is sikerül.
Általában a dobogósoké a főszerep, de nem mehetünk el szó nélkül a 4. és az 5. helyezett mellett sem.
Éppen hogy, de lemaradt a pódiumról a franciák kedvence, Thomas Voeckler. Ha csak a szívén és az akaraterején múlott volna, most ő lenne a győztes. De a lábai nem ezt akarták.
Egyszerűen nem volt elég erős. És nem volt elég türelmes. Mert ki tudja mi történik, ha nem próbálja meg tartani a lépést Contadorral - aki már a d'Huez előtt, a Galibier-en támadott - és végig együtt marad a Basso féle sorral? Cadel teljesítményét elnézve a sárga trikó így is elveszett volna, de a dobogónak lett volna realitása. Viszont, mint tudjuk a ha illetve a volna szavaknak a sportban nincs jelentőségük.
Alberto Contador. Gyakorlatilag már a 18. szakaszon elszállt minden esélye. Az aznapi betlijével a top 3 lehetősége is elúszott számára. Mit tehet ilyenkor egy hatszoros Grand Tour győztes?
A válasz kézenfekvő és Alberto is úgy gondolta. Csinálni kell valami emlékezeteset! A 19 szakaszon szinte végig elől kerekezett és támadásban volt. Bár nem nyerte meg a d'huezi befutót - Pierre Rolland és honfitársa, Samuel Sanchez is megelőzte - nagyon kihajtotta magát és még az esélyesekkel szembeni hátrányából is faragott valamennyit. Most nem ő volt a legjobb formában, ezért vesztett, s attól függetlenül, hogy eltiltják-e vagy sem, bajnokhoz méltón viselkedett.
Samuel Sanchez a tavalyi összetett negyedik helye után idén megszerezte a legjobb hegyi menőnek járó pöttyös trikót, valamint szinte hazai pályán, több ezer fanatikus baszk szurkoló előtt megnyerte a pireneusi királyetapot Luz Ardidenben.
A legjobb 25 éven aluli bringást megkülönböztető fehér trikót a Europcar-os Pierre Rolland vihette haza. Rengeteget segített a hegyeken Voecklernek, melynek jutalma egy szakaszgyőzelem az Alpe d'Huezen és a fehér trikó lett.
A franciák amúgy is kiválóan szerepeltek a hazai közönségük előtt, hisz öt gall végzett a top 20-ban, míg legutóbb francia 1986-ban nyert alpe d'huezi befutót Bernard Hinault személyében.
A legjobb dugattyú lábúnak járó zöld trikót a HTC-s Mark Cavendish szerezte meg. A Man szigeteki fenegyerek jelenleg a legjobb sprinter a világon, ötödik próbálkozásra végre megnyerte a pontversenyt. Idén öt szakasz győzelmet aratott, összességében már 20 Tour szakaszsikernél jár pályafutása során.
Ha nem sérül meg és a formája sem esik vissza nagyon, 30 éves korára megelőzheti Eddy Merckxet, aki 34 szakasz győzelemmel vezeti a Tour örök ranglistát.
A csapatversenyt a Garmin - Cervelo nyerte, míg a legaktívabb kerekesnek járó különdíjat a francia Jérémy Roy vihette haza.
Dióhéjban ennyit az idei versenyről, folytatás 2012-ben, remélhetőleg ugyanekkora izgalmakkal!
A fotók a Tour de Franc hivatalos web oldaláról és a velo.hu honlapról származnak:
http://www.letour.fr/2011/TDF/LIVE/us/100/images.html
http://www.velo.hu/index.php?modul=galeria
