Szeptember 15.én múlt pontosan négy éve, hogy a sors elragadta közülünk. A leggyorsabb rally versenyzőt, akit én valaha láttam versenyezni.

A színtiszta, bámulatos tehetség. Egy olyan korszak ikonja, ahol többszörös bajnokok - Tommi Makinen, Juha Kankkunen, Carlos Sainz, Marcus Grönholm -versengtek egymással, s még így is kitűnt mind közül.

Egy olyan pilóta, aki törött hátsó felfüggesztéssel is képes volt gyorsasági szakaszt nyerni, miután az Argentin pampákon két kővel és egy kalapáccsal mozgóképes állapotba hozta Impreza WRC-jét.

A britek első, és a rally sport történetének legfiatalabb világbajnoka.

Colin Steele McRae.

Az ember aki, mindig a legnagyobbat ugratta, a legrövidebb féktávot vette. Akiről egy külső szemlélő nyugodt szívvel gondolhatta, hogy őrült. Ha őt láttad, azt hihetted, hogy minden egyes kanyarra feltette az életét, lévén annyira a határon autózott. Pedig nem.

Ő maga volt a limit. Tökéletes, nyugodt koncentráció jellemezte minden mozdulatát. Ugyanúgy vezetett a szűk walesi erdei utakon, mint a szélsebes finn pályákon, vagy épp Le Mansban, akár a Dakaron.

Mindig tudta mit és hogyan kell tennie. Olyan volt mintha keringőzni kérte volna fel azt az autót amit épp vezetett.

Idén múlt négy éve, hogy a varázslat megtört. Illetve csak átalakult, mert a legek brit bajnoka legendává vált.

Bár ő már életében is az volt...