Por, eső sár, jókedv, szórakozás. Ez jellemezte a Merencsics Árpád – Turner Péter páros versenyhétvégéjét az ausztriai Rallye Sprinten.
2011. augusztus 12-13. között, immár huszonhetedik alkalommal rendezték meg Bruckneudorf és környékén a Harrach Rallye Sprint-et. Árpiék már négy éve állandó résztvevői a versenynek. Velük beszélgettünk az eseményről, a tapasztalataikról:
Hogy telt a hétvégétek a sógoroknál? Milyen élményekkel tértél haza?
Nagyon jól!! Rég éreztem magam ilyen jól egy versenyhétvégén. Az osztrákok vendégszeretetét ismét megéreztük, mind nézői, mind rendezői részről. Sajnos kicsit nyögve- nyelősen indult a hétvége, de azok után minden teljesen gördülékenyen ment, egy nagyon kellemes versenyen vettünk részt.
Mik voltak a kezdeti problémák?
Ugyebár péntek – szombat volt a verseny, így mi már szerda estére mindent összepakoltunk, kocsi fenn a tréleren, felkészítve a másnapi indulásra. Csütörtök reggel felkeltünk, mindent még egyszer átellenőriztünk, ebéd, aztán indulás. Egészen jó utunk volt, de Bruck előtt kb. 20 km-rel a szervizautónak a kuplungja megadta magát. Na akkor átakasztottunk édesapám autójára - még jó, hogy vonóhorgos - , aztán a maradék utat kuplung nélkül teljesítettük. Elmentünk adminisztratív átvételre, aztán irány a panzió. Innen már szinte minden rendben ment, az egész hétvége alatt.
Térjünk rá magára a versenyre! Mi minden történt veletek?
Péntek reggel technikai átvétel - már itt mosolyogtak a bizottság tagjai :) -, aztán irány pályát bejárni, majd délután következett az első gyorsasági, amit sikeresen, probléma mentesen befejeztünk. Aznap még sütött a nap, száraz volt a pálya, úgyhogy lehetett látványosan autózni a Trabival. Majd Parc fermé, aztán egy kis sütögetés a szervizparkban. Éjszaka gyorsan aludtunk sokat, mert sikerült elhülyülni az idő nagy részét, így kicsit későn térünk nyugovóra.
Szombat reggel 10:49-kor kellett kiállni a Parc fermé-ből, így volt időnk reggelizni, meg minden egyebet elrendezni. Sajna nem kevés eső esett aznap este, így kicsit aggódtam, hogy nagyon leromlik a pálya minősége. Ügyesen be is indítottuk a kis kocsit, ám az időellenőrzőből már egy hengerrel álltunk ki. Na szuper! Elég kevés idő volt a következő ellenőrzőpontig. Gyors gyertyacsere, ültem vissza az autóba, már beszíjaztam magam, indítok, megint egy henger. A másik gyertya is slusszos volt. Remek, az előző munkamenetet újból végre kellett hajtani. Tudod ismétlés a tudás anyja…:) Visszaszálltam, indítok, mind a két henger üvölt, indulás tovább. Épp hogy beértünk az időellenőrzőbe, a spori, aki benn volt, már rágta a körmét, hogy hol voltunk, mi lehet a bajunk. Nagyon jól esett. Ezek után már ment minden, mint a karikacsapás.
Délutánra kisütött a nap, száradt az idő. Mintha minden nekünk dolgozott volna. Iszonyat sokan integettek nekünk mind az etapokon, mind a pályán egyaránt. Volt egy magyar fotós srác, aki az utolsó gyors végén odajött az autóhoz, és elmondta milyen jól sikerült a vége, és hogy a speaker már hergelte a tömeget, hogy nemsokára érkezünk. Este díjkiosztó, és hatalmas tapsvihar üdvözölt minket a versenyzők, és a szervezők részéről. Ilyen élményeket hozott ez a fantasztikus verseny.
Egy frappáns zárszót kérnék a beszélgetés végére!
Összességében úgy gondolom, hogy ismét nem kellett csalódnunk a sógorokban. Korrekt szervezés, sok néző, versenyzőbarát hozzáállás. Ez az, amit mindenki szeretne, és ez itt megvan. Végül szeretném megköszönni a támogatóinknak, akik nélkül nem lehettünk volna ott:
KOMPLEX Gépgyár Zrt., Nyilas GSM Kft, Schwinn-Csepel Nagyatád, Opel Maxabo, Max Rent, köszönet továbbá Leitgéb Juditnak, Ratting Tamásnak, illetve Németh „16 V” Péternek a ruhákért, és azoknak a lelkes nézőknek, akik szurkoltak nekünk a pálya szélén!
