Adva van két jó kezű amerikai rider. A két derék bűnelkövető rendelkezik egy-egy, speciálisan drift célokra kialakított Triumph Speed Triples-je.
Mihez is kezdjen két ilyen jóvágású huligán, ha már a sors High Plains County lankás útjaira vetette őket?
Természetesen lógatnak egy nagyot a kiváló minőségű, soha véget nem érő anakondaként kígyózó aszfalton.
Mindez rendjén is van addig a pontig, míg meg nem jelenik a rend éber őre. Egy 550 lóerős Ford Mustang Cobra-val.
A végeredmény pedig...
Nos a történet itt véget is ér.
A néző elégedetten klikkel egyet a következő honlapra, hisz Ken Block Gymkhana videói után látott valami hasonlót, ami mégis egészen más. Remek drift alkotás, 8 és fél perc garantált kikapcsolódás.
És ez az a pont ahol én ezt tovább gondolom.
Vissza a jövőbe, pontosabban a múltba, mint Marty McFly.
Azon gondolkoztam mi adhatta az alap ötletet az elkövetkezendő hónapok egyik legnézettebb videójához.
Nos nem ismerve az alkotók elképzeléseit, jó pár ezer kilométerre Amerikától, innen egyenesen a négy fal közül megtaláltam a saját, külön bejáratú kis igazságomat.
Sőt, ezt tovább gondolva közkincsé teszek még egy, itthon talán kevésbé ismert jenki kultfilmet. Pontosabban annak részleteit.
Szóval a Dirft Battle alapgondolatáról.
Szerintem nem lehet nem észre venni, hogy ez a videó egyenes ági leszármazottja egy 1979-es ausztrál akció mozinak! Még semmi?
És ha azt mondom, hogy ekkor tűnt fel egy 23 éves amerikai színész, aki később Halálos fegyverként, mint Rettenthetetlen hős csapott le a neki felkínált Oscar díjakra, majd saját Passióját végig játszva, küzd az alkohollal.
Igen, ő Mel Gibson, a film pedig a Mad Max
Persze a videó és a film története köszönő viszonyban sincs egymással:
Két gumiégető, csúszkáló motoros szabadságharcos kergetőzik egy normálisnak jó indulattal sem nevezhető drifter rendőrrel, szemben egy magányos, rideg harcossal aki bosszút forral, majd be is teljesíti azt családja és barátja gyilkosaival szemben.
De a jelenetek és az alap koncepció, miszerint egy elvakult rendőr motorosokat kerget fel-alá egy lankás, kanyargós útszakaszon adott.
Magáról Max autójáról annyit,hogy egy 1973-as XB GT Ford Falcon Coupe képezte az alapot a filmben látható Interceptor-hoz. Nem egy rosszul sikerült darab, annyi szent!
A gyorsasági motorozás és a drift természetesen egymástól homlok egyenest eltérő műfaj, de meg kell hagyni, a derék ausztrálok már 32 évvel ezelőtt - nyilván nem a mai high tech eszközök segítségével - is remek motoros jeleneteket voltak képesek összehozni.:
Talán másodszor láttam a láttam a Drift Battle-t, mikor eszembe jutott egy másik, immár amerikai film jelenete. Ebben az 1977-es alkotásban nem egy Mustang V8-as süvít le minden alkalommal a képernyőről, hanem egy Pontiac Firebird Trans AM.
Ez a 6.6 literes kicsike 350 lóerőt tudott akkor tájt, amit egy négy sebességes manuális váltó közvetített a hátsó tengelyre.
A film pedig nem más, mint az 1977-es Smokey and the Bandit - magyarul frappánsan Smokey és a Bandita - Burt Reynoldssal, Sally Fielddel, Jerry Reeddel;
A film rövid története zanzásítva a következő:
A minden hájjal megkent, ravasz kalandor, Bandita kap egy 80.000 dolláros megbízást, miszerint le kell szállítania 400 doboz sört a Texas állam beli Texarkanaból a meseszép Georgia-ba, mindössze 28 óra alatt.
Hősünk elvállalja a feladatot, mit sem törődve azzal az aprósággal, hogy a Texas - Arkansas - Mississippi - Alabama - Georgia útvonalon az engedély nélküli szeszes ital szállítás csempészetnek minősül, ami adott esetben sok év börtönt vonhat maga után.
Bandita hű segítőjével, a kamionsofőr Hóemberrel nekivág a nagy kalandnak, hogy állják a megrendelőnek tett ígéretüket.
Természetesen sikerrel járnak és az út végére még a szerelem is bekopogtat a metál fekete Trans AM ajtaján.
A film zenéjét a Hóembert alakító Jerry Reed jegyzi, akit odaát az államokban mint,az egyik legelismertebb country zenészt tartanak/tartottak számon.
Szóval révedjünk tekintetünkkel a végtelenül hosszúnak tűnő amerikai országutak egyikére, állítsuk be a rádiót, egy tetszőleges country állomásra, de arra nagyon ügyeljünk, hogy a 4-500 lóerős izomautónk V8-asának mormogó motorhangja egy - egy nagyobb gázfröccsnél mindig megtörje a lágy zene refrénjét!
Csak, hogy adjunk az amerikai életérzésnek!
