Oltványi Tamás adta ezt a címet az 1985-ben megjelent könyvének, amit most én kölcsön veszek ehhez a poszthoz.
Oltványi is részletesen foglalkozik azzal az érával, amiről a BBC dokumentum filmet készített.
A hatvanas évek.
Az időszak amikor ha valaki felállt a rajtrácsra legalább 25-30% esélye volt rá, hogy súlyosan megsérül, vagy meghal. A pilóták tényleg minden alkalommal szembenéztek a halállal.
Nem volt sem szalagkorlát, sem majom fogó háló, sem safety car, sem orvos a pályák mentén, vagy az irányító központban. Nem voltak képzett sportbírók sem. Volt viszont féktelen tempó, becsvágytól túlfűtött pilóták.
Sir Jackie Stewart volt az úttörő, aki - az 1966-os spai balesete után, mikor is hosszú perceket töltött el autója roncsai között mire kiszabadították - saját orvost fogadott, hogy legyen mellette valaki aki ért az élet mentéshez, ha vele bármi történne.
Wolfgang von Trips, Lorenzo Bandini, Jim Clark, Jochen Rindt, François Cevert; Néhányan akik életükkel fizettek vakmerőségükért, szenvedélyükért.
A hatvanas évek.
A garázsmesterek, a Cooperek, a Chapmanek időszaka. A nagyon gyors, könnyű és törékeny versenyautók, az emberközeli, szponzor mentes Formula 1 időszaka.
A hatvanas évek.
Amikor a félelmet nemismerő versenyzők kezükbe veszik a sorsukat és lefektetik a modern, biztonságos versenyzés alapjait.
A hatvanas évek.
Az igazi Hősök időszaka.
A videót a Motorsport Retro találta, a forrás pedig az idealisiv.blog.nepsport.hu
