Megkésve bár, de itt a Német Rally összefoglalója, a saját tolmácsolásunkban.
A nagy kérdés az volt, a versenynaptárba egy év szünet után visszatérő német verseny előtt, hogy sikerül-e Sebastien Leob-nek zsinórban nyolcadszor is diadalmaskodnia e Trier környéki pályákon.
Nos, erre a kérdésre már a második nap közepén választ kaptunk. Ekkor futották ugyanis a verseny leghosszabb szakaszát -48.5 kilométer- ahol a derék francia mindenkit úgy elvert, mint a jég a határt.
Eddig a pontig az új navigátorral versenyző Dani Sordo tisztes 10 másodperc körüli hátránnyal követte az ötszörös világbajnokot, ám a szakasz után már 23 sec. lett a hátránya. Pedig az első nap végig nyomás alatt tartotta Leob-öt, aki egyszer megérintette a C4 WRC-vel az egyik szalagkorlátot, egyszer pedig egy túlcsúszással vesztett pár másodpercet. Sőt mindennek a tetejében az első napi utolsó szakaszt a 27 éves spanyol nyerte 9,5 másodpercre zsugorítva ezzel a különbséget közte és Leob között.
Aztán következett a második nap, és az ominózus maratoni szakasz, kétszer. Ennek következtében a nap végére a derék spanyol már több, mint fél perc hátrányban volt az ex tornász franciával szemben. Ezzel tehát a győzelem és a második hely sorsa el is dőlt, Leob és Sordo már csak a biztonságos célba érést tartotta szem előtt az utolsó napon.
A harmadik helyért lehetett volna egy kis csata, de csak nagyon kicsi, hiszen a "kis" Seb -Ogier- mindössze 16 másodperccel vezetett Latvala előtt. De Jari-Matti-nak esélye sem volt. Ogier szépen csak arra figyelt, hogy a határt ne túllépve is maga mögött tartsa a Fordos finnt.
Az, hogy Latvalának, még a harmadik napon is volt egy fikarcnyi esélye arra, hogy dobogóra álljon, annak köszönhető, hogy Ogier-nek az első napon meggyűlt a baja a kézifékkel és az azt szabályzó hidraulikával. Emiatt a finn a 3. helyen zárta az első napot, de ahogy elmondta kilométerenként 0.5 sec-cel lassabbak a Focusok a Citroeneknél. Bulgáriához képest ez javulás -ott kilométerenként megvolt a kerek 1 sec- de az üdvösséghez ez édes kevés. Jari-Mattit a második nap közepén, a hosszú gyorson előzte meg a kis Seb, ahol a finn egy tempós részen megforgott. Még szerencsésnek mondhatja magát, hogy nem esett baja a Focusnak és folytatni tudta a versenyt.
Szóval ismét 1-3 a Citroennek és csak Petter Solberg balszerencséjének köszönhető, hogy egy privát Citroen ismét nem páholta el a gyári Fordokat.
Petter ugyanis mindjárt az első gyorson kapott egy defektet, amit még bent a pályán kicseréltek. Nyitásként kapott két és fél percet, így az 53. helyről kellett előre kapaszkodnia. A nap végén már 8. volt, amikor az utolsó gyorson ismét kapott egy defektet, s így a 9. helyen zárt. Szegény jól keretbe foglalta a napot. A nyers versenytempójáról azonban sokat elmond, hogy 5. ként zárta a versenyt, és bizony a defektek nélkül a dobogón végezhetett volna.
Ha már előbb a balszerencsét emlegettem, akkor itt kell megemlékeznem a két Fordosról, Hirvonenről és Duvalról.
Kezdjük Mikkoval. Ha valakinek eddig még lettek volna kétségei, akkor most végleg szertefoszlottak, hogy ez bizony nem a tavalyi vb második éve. A második napon a 13-as gyorson volt kénytelen kiállni, miután az összes sebességi fokozat eltűnt a Focus váltójából. Az 5. helyről búcsúzott, úgy hogy a csapattársa is végig előtte állt, a Citroenek ellen pedig semmi, de semmi esélye sem volt. Az utolsó napon még próbálkozott a finn, hátha tud a gyártók versenyében egy két pontot szerezni a Fordnak, de a váltó ismét bemondta az unalmast.
Talán majd Japánban, ahol legutóbb Mikko nyerte a futamot.
És akkor Francois Duval. A derék belga két év szünet után térhetett vissza a vb-re a Ford és Malcolm Wilson jóvoltából, hisz a kék oválnak nincs igazi aszfalt specialistája. Sajnos sok babér nem termett neki, mivel az első nap hajtás probléma miatt csak a 6-9 hely között szerénykedett a Stobart féle Focussal. Viszont az ismét kiderült, ha semmi technikai hiba nem hátráltatja, akkor még mindig pokoli gyors. Annyira, hogy amikor minden klappolt, akkor ő volt a leggyorsabb Fordos.
És talán túl gyors is. Hiszen, a második nap az utolsó körben a hosszú gyorson – Panzerplatte - tetőre tette a tavai Focust. Duval nem sérült meg komolyabban, megúszta néhány horzsolással, addig navigátorának Denis Giraudet-nak két bordája eltört.
Ennek ellenére Francois még két vb futamot tervez idén, a francia és a spanyol versenyt. Csak remélni tudom, hogy nem kell újabb két évet várnunk arra, hogy a belgát ismét a vb-n lássuk.
Az abszolút 6. helyen zárta a versenyt Matthew Wilsont, hatalmas csatában maga mögött tartva Kimi Raikkonent. Kimi talán egy árnyalatnyival gyorsabb volt - szakaszt is nyert -, mint az angol, de többet is hibázott. 3,8 másodperc döntött, a Fordos javára.
Ismét nem fejezte be a versenyt a közönség kedvenc amerikai Ken Block. Az utolsó nap az első gyorsot még teljesítette, de utána a Focus motorja megadta magát. Addig az élezőny mögött a 9.-10. helyen állt. A hátránya jelentős volt az élmezőnnyel szemben, kilométerenként 2-2.5 másodperc, de a privátokat és az S2000-et szépen maga mögött tartotta. Ahhoz képest, hogy ez volt élete 3. aszfalt versenye annyira nem rossz. De rengeteget kell még gyorsulnia. Talán a francia vb futamon az ő időeredményei egy jó mércét képezhetnek majd Turán Friciéknek.
A PWRC-ben nagy csata után a tavai bajnok Pratrick Sandell nyert, Martin Prokopot és P.G. Anderssont megelőzve. Mind a hárman vezették a versenyt, végül 4.7 sec döntött a Skodás javára a Fordos előtt.
Sebastien Leob tehát egy újabb rekordot állított fel, hisz még soha senki nem nyert nyolc futamot ugyan azon a helyszínen. Marcus Grönholm nyert ugyan 7-szer Finnországban, de nem zsinórban.
Még két hihetetlen számot kell megjegyezni Sebbel kapcsolatban. Az egyik a 60-as, a másik pedig a 7-es. Leob eddig 59 futam győzelemnél és 6 vb címnél jár, amiből még idén minden bizonnyal 7 és 60 - vagy annál több- lesz.
A következő verseny a Japán Rally, amely ugyan úgy, mint a német futam két év szünet után tér vissza a vb vérkeringésébe. Tavaly előtt Mikko nyert, de Seb itt ünnepelte 5. világbajnoki címét.
